Személyes tapasztalatokból születnek a legjobb könyvek

Régebben nagyon szerettem olvasni, rengeteg könyvet elolvastam. Mindig azok érdekeltek a legjobban, amik személyes tapasztalatokból íródtak, és amikben személyes élményeket írnak le. Valahogy ezek a könyvek mindig sokkal közelebb álltak a szívemhez, talán azért, mert semmi másnak nincs ilyen “emberi oldala”, és azt hiszem, az ilyen irományokból sokat lehet tanulni, de akár még reményt is adhatnak.

A legutóbbi ilyen könyv, ami igazából nincs még kiadva, az egyik barátomé. Ő maga írta, méghozzá a saját életében történt nehézségekről. De ez nem egy sima könyv, nem azért írta, mert annyira érdekesnek találja az életét, vagy mert ennyire imádná magát, hogy így fejezi ki az exhibicionizmusát. Ő alkoholista volt. Igen, volt. Az elején magától próbált meg leszokni, de persze, nem ment, sőt utána még rosszabb lett a helyzet, ezért is akarta megírni a tapasztalatait, hogy megmutassa, milyen az út a gyógyulásig. Mert azóta tiszta, az alkoholt látni sem akarja; a segítségre pedig itt talált rá: https://felepulok.hu/kapcsolat. A felepulok.hu, egy olyan magán rehabilitációs klinikának a honlapja, ahol függők gyógyulhatnak, szakértői kezek között, egy kellemes környezetben, 28 napon keresztül.

Ugyanis egy 28 napos programot kínálnak a leszokni vágyóknak, egy Balaton felvidéki házban. Itt részt vesznek különböző programokon, előadásokon, tanácsokon, anonim csoportterápiákon is akár. Természetesen mindezt addiktológus vezetésével.

A barátom is nekik köszönhetően gyógyult meg végül, de nekik hála tudatosult benne az is, hogy gondjai vannak. Van egy bejegyzésük a weboldalon, amire ő is rátalált, és amiben megkülönböztetnek 3 szintet, az alkoholistákat tekintve. Az egyikben teljesen magára ismert. Majd a legközelebbi barátokat végigkérdezte, hogy milyennek látjuk az ivási szokásait. Én is láttam már reggel sört inni, “másnaposságra”, vagy ki tudja, hogy mire, úgyhogy én teljes mellszélességgel mellett álltam. És persze, őszintén megmondtam neki, hogy szerintem alkoholista. Ezen meglepődött, mert nem mondta ki senki ezt a szót addig.

Ezt követően bejelentkezett egy állapotfelmérésre – ami természetesen fizetős -, ide, a felepulok.hu-hoz. Ott a szakértők megállapították, hogy mi a helyzet, milyen állapotban van, és milyen kezelésre, módszerre lenne szüksége ahhoz, hogy kijöjjön abból az állapotból, amiben van. Nagyon szimpatikusnak találta a központ létrehozóit, akik egyébként egy család, akik közé szintén beférkőzött a betegség, de már kigyógyultak, mindenki jól van, és most másokon segítenek.

Ez a tény, már önmagában is nagy erőt adott a barátomnak, hogy látta, és testközelből megtapasztalhatta, hogy nincs minden veszve. Gondolom, azt mondanom sem kéne, hogy részt vett ezen a 28 napos, bentlakásos felépülési programban. És nagyon jól érezte magát! Bármilyen furcsán is hangzik, de azt mondta, hogy az a fajta támogató környezet, ami ott volt, azt nem tudta volna megadni neki sem a család, sem a barátok, hiszen ők/mi nem tudjuk milyen annak, aki alkoholista és függőséggel él.

Egyébként, az az összeg, amit erre a felépülő programra kell fizetni, tartalmazza az utókövetést is, ami abban segíthet, hogy az ember ne essen vissza, és tiszta maradhasson. Neki is óriási segítség volt, és egyáltalán nem bánta meg, hogy volt mersze felkeresni a https://felepulok.hu/kapcsolat oldalát.

Szóval, erről írt ő könyvet: az egyéni próbálkozásairól, a programon szerzett tapasztalatokról (persze szigorúan “belülről” vizsgálva), tehát a gyógyulásáról. Nem biztos, hogy valaha is ki lesz adva, vagy ki akarja adni a könyvet, de szerencsés vagyok, hogy elolvashattam.